A gyengénlátó emberek és a számítógép (2.)

Múlt havi számunkban a vak felhasználók számítógép-használatáról írtunk, ezúttal a gyengénlátó emberek lehetőségeiről lesz szó. Ők, ha nehezen is, de el tudják olvasni a számítógép monitorán látható szövegeket. Gyengénlátó, azaz orvosi értelemben fogyatékos emberekről lesz tehát szó, azonban az alkalmazott technológiák minden rosszul látó felhasználó számára hasznosak lehetnek. Már csak azért is, mert gyakori, hogy a nagyon rosszul látó emberek szeretnék elkerülni a „fogyatékos” minősítést, ezért a látással kapcsolatos problémát elhanyagolják, bagatellizálják. Nekik is érdemes megismerkedniük a vonatkozó lehetőségekkel, függetlenül attól, hogy azokat fogyatékos emberek számára fejlesztették ki.

Zsófi, hetedik hónap

Eltelt a gyermekünk hetedik hónapja is, elképesztő, mennyire szalad az idő. Még éppen csak megszületett és megszoktuk, hogy kisbaba, erre egyre inkább kisgyerekké válik. Mert egy kisbabával csak úgy megtörténnek a dolgok, amire esetleg reagál, Zsófi viszont egyre aktívabb és határozottabb lesz, rájött, hogy ő is hatással lehet a dolgok menetére. Megtanult például ülve egyensúlyozni. Eddig is ültettük az ágyon vagy a hasamon, de mindig meg kellett támasztani és minden oldalról óvni, hogy el ne dőljön. Most viszont simán ott lehet hagyni egyedül az ágy közepén, magától ügyesen egyensúlyozik. Kicsit olyan, mintha részeg lenne, imbolyog, de aztán visszaküzdi magát a hasizmai segítségével. Vicces, hogy amikor nyúl valamiért, akkor sem ész nélkül veti magát a tárgy után, hanem csak fél kézzel nyúl ki, óvatosan, és közben a másik kezével a túloldalon egyensúlyoz.

Az átfordulást is gyakorolja, egyre többször fordul elő, hogy hason hagyjuk ott valahol, és háton találunk rá, a keresztbe fordulás pedig már meg sem kottyan neki.

Az is az önálló akarat jele, amikor a dédi hőc-hőc katonát játszott vele, és amikor abbahagyta, Zsófi magától ugrálni próbált, hogy még játékot, még, dédi, gyerünk. Vagy amikor valami nem tetszik neki, hangos hőőővel jelzi, például ha elvesszük tőle az ásványvizes üveg végét, merthogy azt nem szabad a szájába venni. Belenyugszik a döntésbe, de néha már jelzi, ha nem tetszik neki a dolog. A múlt héten pedig elkérte a nagymamától a fakanalat, és egy darabig ő keverte a palacsintatésztát, ami egyébként kitűnően sikerült.

Magasabb szintre fejlesztette a morgást, mély és kifejezetten durva hangot ad ki csak úgy szórakozásból, mondtuk is, hogy talán tévedés történt, kiskutyát kaptunk kisgyerek helyett a kórházban.

A Tüskevárban mondta Matula bácsi Tutajosról, hogy jól eszik és jól alszik, vagyis: fejlődik, ez Zsófira is igaz, bár az evésre kicsit kevésbé, időnként ott hagyja a harmadát-negyedét a szokásos adagjának. Az alvással viszont nincs gond, hála istennek a hajnali öt órás kelésről is mintha átállna fél hétre, ami sokkal jobb nekem a munkába induláshoz. Tehát eszik, alszik és növekszik is minden irányban, több mint hét kiló, nemsokára kinövi a babahordozót és a kis kádat is, és akkora hasa van, mint egy török basának.

Elkezdtek nőni a fogai, ahogy várható volt. Ha kanállal kocogtatjuk az ínyét, kocog, és ha Zsófi szélesen mosolyog, látni is, ahogy az ínye alatt megjelentek az első fogai.

Elképzelhető, hogy balkezes lesz, már amennyire ezt most látni lehet, érdekes lesz alkalmazkodni hozzá. De ha Angelina Jolie, Julia Roberts, Lady Gaga és Oprah Winfrey boldogult balkezesen, remélhetőleg Szatmári Zsófiának is sikerülni fog.

A fényképezőgépek közül főleg Trychydts gépét használjuk, mert vakuval elképesztően jó teljesítményt nyújt. Olyan is volt, hogy a tök sötét kisszobába mentünk be alvó kisbabát fényképezni, és az éles, kellemes fényeket mutató képen egyáltalán nem látszik, hogy ott eredetileg sötét lett volna. És nem is ébredt fel Zsófi a fényképezésre – ha mélyen alszik, Zsófi mellett ágyút lehet sütögetni, csak persze nincs kiírva sehová, hogy éppen mélyen alszik-e…

Újságcikkek, előadások

Két év telt el, mióta utoljára nyomtatásban jelent meg cikkem. A KSZF-nél az államigazgatás jellege miatt ilyesmire esélyem sem volt, az alapítványhoz viszont részben azért jöttem vissza, mert azt vártam, hogy itt sokkal több publikációs lehetőség adódik.

Április végén együttműködési megállapodást kötöttünk az NJSZT-vel a digitális írástudás terjesztésére a látássérült emberek körében. A szerződés aláírásának aktusát az NJSZT címlapra tette a saját, Mi újság című lapjában, vagyis életemben először címlapon szerepeltem egy abszolút elfogadható fotóval. Ezután azt gondoltam, ha már bekerült ez a vakügyi téma az újságba, érdemes lenne átvenni a vonatkozó ismeretek alapjait, ebből lett tehát a nyomtatásban megjelent cikk a júniusi számban (harmadik-negyedik oldal).

Mostanában kell majd megírnom a második részt a gyengénlátó felhasználókról. Egyéb szereplések is vannak, a jövő héten megyek Dabasra előadni, voltam Nagykanizsán szintén előadni, felkérésünk van még egy cikkre és a Neuroopthalmológia tankönyv frissítésére, publikáció-ügyben tehát igazán nincs okom panaszra.

A látássérült emberek számítógép-használatáról és az ECDL alapú informatikaoktatásról

A Mi Újság is beszámolt arról, hogy az NJSZT és az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány együttműködési megállapodást kötött. A két szervezet közös célja az informatikai írástudás terjesztése a látássérült emberek körében is, illetve akadálymentesített vizsgaközpont-hálózat létrehozása. Az előrelépéshez érdemes részleteiben is megismerni a látássérült emberek számítógép-használatának módját, illetve a speciális szükségletek eredetét.

A látássérült embereket orvosi, pedagógiai és egyéb szempontok alapján több csoportba sorolhatjuk. Számunkra az úgynevezett funkcionális megkülönböztetés a megfelelő, melynek lényege, hogy az illető a megmaradt látását tudja-e érdemben a számítógép képernyőjének olvasására használni. Ha igen, akkor gyengénlátó, ha nem, akkor vak felhasználónak tekintjük. A két csoport igényei lényegesen eltérőek. A kétrészes cikksorozat ezen első részében a vak felhasználókról lesz szó.

Lost, 6. évad

Minden jónak vége szakad egyszer, a 24-ből és a Magnumból is csak egy-egy évad van már hátra, és bár nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hozzájutunk,végignéztük a Lost utolsó évadát is. Azért valahol csodálatos, hogy vasárnap este Amerikában levetítik az utolsó részt, majd másnap reggel Kispesten minden további, például torrent technológia vagy emelt díjas SMS nélkül le tudjuk tölteni mi is, kifogástalan minőségben, majd délután a magyar feliratot is. Mivel úgyis ünnepnap volt, még hétfőn végig tudtuk nézni az összes hátralevő részt.

A hatodik évad kitűnő volt, méltó az első háromhoz, és sokkal jobb a negyedik-ötödiknél. Annak idején a Rém rendes családban és a Jóbarátokban is voltak olyan epizódok, amelyekben azt mutatták be, mi történt volna, ha Peggy nem Al Bundyval jön össze, vagy ha Joey sikeres színész lett volna. Egy-egy epizódot szántak a téma kifejtésére – a Lostban viszont egy egész évadot, amivel zseniálisan feloldották a korábbi évadok konzisztencia-problémáját. Írtam, hogy kezdett már szétesni az egész, a szereplők motivációi, az időutazások, minden, a hatodik évad viszont azzal kezdődik, hogy mi lett volna, ha az Oceanic 815-ös repülőgép le sem zuhan. Más kérdés, hogy a le nem zuhant repülőn ülve hogyan lett a csalóból rendőr, a házaspárból csupán szeretők, nem beszélve a Szigeten még meglevő koporsóról, de a Lost esetében ilyesmin kár töprengeni, már csak azért is, mert az elmesélt alternatív történetek fantasztikusan jók.

Közben pedig a Szigeten végre mindenki egy időbe kerül, és szépen végighalad a történet a végkifejletig. Sajnos a végkifejlet egy óriási baromság, nem hiszem el, hogy hat évadnyi felépítés után nem tudtak valami színvonalas konfliktust kitalálni a jó és a rossz, netán a jó és a jó között. Bár a Jacob és Smokey előtörténetét, tehát a tulajdonképpeni alapkonfliktust bemutató 6×15-ből már sejteni lehetett, hogy valami sületlenség miatt harcolnak ennyire, az utolsó dupla részben még rá lehetett volna mutatni a dolog értelmére. De nem, sőt, az alternatív vonal végét is elbénázták, a fene sem érti, hogy miután felépítenek egy ilyen minőségű történetet, miért pont a végét rontják el.

Mindegy, majdnem hat teljes évadon keresztül kitűnően szórakoztunk, mindenkinek ajánlom a Lostot, aki belekóstolna a sorozat-függőségbe, és aki csak most kezdené el, élvezhetné azt az előnyt is, hogy nem kell hónapokat várnia az egyes évadok között.

A tökéletes fénykép

Gergő iPhone-ja, Trychydts Kindléje, illetve az iPad-os videók kapcsán sokat gondolkoztam azon, hogy bizonyos eszközök beszerzésére valószínűleg rászánnám a pénzt, de csak ha biztos lennék abban, hogy az beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Ehhez azonban néhány hétig ki kellene próbálni őket, amíg kiderülne, hogy illeszkednek-e a mindennapi igényeimhez. Az iPadon például nem lehet videóchatelni, Microsoft Office dokumentumokat szerkeszteni, DivX-videókat nézni vagy kincset keresni a Facebookon – pedig a netbookot elsősorban ezekre használjuk… A Kindlén inkább cikkeket olvasnék, mint könyveket, a kérdés, hogyan jutnának el a készülékre, az iPhone pedig ma már egyáltalán nem olyan vagány, és a mostani telefonommal is elégedett vagyok.

Azt viszont szilárdan elhatároztam, hogy új fényképezőgépet veszünk. Történt, hogy az első babaúszáson a korábbi fényképezőgépünkkel szinte egyetlen értékelhető fotót sem tudtam készíteni. Márpedig ha mondjuk rólam csak félévente készül egy-egy jó kép, akkor sincs semmi, ugyanúgy nézek ki, mint tavaly, Zsófi viszont iszonyú tempóban változik, ő csak most kisbaba, most kell jó képeket készíteni róla.

Érdekes módon Trychydts, majd Gergő is azonnal átadott egy-egy jó minőségű fényképezőgépet, hogy néhány hétig kipróbálhassuk őket. Fuji Finepix S5100 és S5500, ha valakit érdekel, melyek közül az utóbbi jobb, ugyanakkor előbbi ingyenesen lehet nálunk, míg a másikat Gergő a reális áráért adná el (tudományos alapon: megnéztük, mennyi lenne a Vaterán).

Úgyhogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, jobb-e annyival a nagy fényképezőgép, és ennek örömére szorgalmasan fotózunk is mindkettővel. A válasz valószínűleg: nem, mert a kis gép nagyon jól szerepelt az alapítvány IT Klubjában és az uszodában is (lásd a fenti képen). A nagyobbikkal viszont, bár ez nem perdöntő, a hétvégén csináltam egy gyakorlatilag tökéletes fotót Zsófiról. Beillesztem ide ezt is, Zsófi hatodik hónapjáról pedig Noémi írt bővebben.

Zenetévék sokasága a DIGI-nél

A DIGI talán kompenzálni akarja, hogy kivették a Vivát a kínálatból (és milyen jól tették!), és egyre-másra hoz be új zenetévéket. Most öt zenei adónk van, és mindegyik magyar, tehát magyar dalokat is játszanak. Külön-külön egyik sem lenne nagy szám, de a mennyiség itt már minőségbe csap át, ha sorban végigkapcsolgatok köztük, az egyik csatornán szinte mindig találok egy-egy jó zenét. A legjobb pedig, hogy klassz újdonságokat fedezek fel. A youtube-on már 40 millió alkalommal nézték meg, én is láttam már, de csak most tetszett meg a Telephone, szintén bejön az If you seek Amy, Arash pedig a májusi kedvenc előadóm, minden egyes száma Egyiptomra és Tunéziára emlékeztet. Az Always című számukat csak a héten hallottam, pedig 2009-ben az Eurovízión szerepeltek vele, tehát nem kifejezetten új dal. Itt van a klipje:

Illetéket csak postán lehet befizetni!

Lejárt az útlevelem érvényessége, úgyhogy kértem időpontot az új igényléséhez. Mindenki azt kérdezi, tervben van-e valamilyen külföldi út: nincs, de az alapítványnál elég soknak a lehetősége szóba kerül, és ha valamelyik megvalósul, ne akkor kelljen kapkodni.

Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.

Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!

Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.

Zsófi az ötödik hónap után

Luciának teljesen igaza volt, amikor havi összefoglalókat közölt a fia fejlődéséről, mert ilyenkor még olyan gyorsan fejlődnek a gyerekek, hogy enélkül simán elfelejtenénk, milyen volt egy-egy szokása, ami például csak két hétig tartott. A napokban visszanéztük egy decemberi videóját Zsófinak, és elképesztő volt, milyen pici, és mennyire más gyereket láttunk.

Négy és fél hónap után sajnos véget ért Noémi anyatejes korszaka. Néhányan hajlamosak emiatt neheztelő megjegyzéseket tenni, mások meg kioktatják őt arról, hogy ez a kereslet-kínálat viszony alapján működik, amíg kéri a gyerek, addig termelődnie kell – neked lehet… Én viszont egy percig sem aggódok emiatt, négy és fél hónap egyáltalán nem rossz arány, másoknak ennyi sem jut.

A kajálással ettől függetlenül volt némi problémánk, kb. másfél hétig nem evett Zsófi rendesen és nem is hízott ezalatt, de az elmúlt három napban már visszatért az étvágya, tegnap például műsoron kívül beküldött 130 gramm reszelt répát és reszelt almát.

A másik, amin csak hümmögni szoktam, hogy micsoda szerencsénk van Zsófival, hogy átalussza az éjszakát. Tény, hogy minden este fél kilenckor letesszük, és minden reggel öt óra felé kel (az óraállításnál reméltem, hogy ő is átáll hat órára, de sajnos nem). Ez tehát óriási szerencse – a blogom olvasóinak viszont exkluzíve elmesélem, hogy Noémi a terhessége alatt kivétel nélkül minden este kilenckor lefeküdt aludni és hatkor felkelt, és nem csak a gyerek miatt, hanem mert mi így élünk. Úgyhogy én azért nem vagyok egészen biztos abban, hogy csak a szerencse miatt vette át Zsófi ugyanezt a napirendet…

Járunk továbbra is úszni, harmadik alkalommal már én úsztam Zsófival. Az uszoda előterében volt egy tájékoztató, mely szerint a babának az úszás egészséges, tüdő, mozgáskészség, izmok, ízületek. Továbbá a közös úszás segít fejleszteni a szülő és a baba kapcsolatát, a bizalom kiépítését, a közös élmény közelebb hoz egymáshoz – én ezt csak megerősíteni tudom. Eddig is törődtem én Zsófival minden területen, de hogy egy óráig intenzíven egymásra figyeljünk és mindenféle kalandot éljünk át, ez egy meghatározó újdonság volt kettőnk kapcsolatában.

Zsófi aktuális szokásai: lassan leszokik a púzásról, amit a szájával csinált, mármint a szájával is, most éppen a morgás van műsoron, amit rendszeresen csinál akkor is, ha éppen nem mérges (így persze nehezebb is megmondani, hogy éppen nyűgös vagy csak szórakozik). Tartott a héten két óriási hisztit is, ez olyankor fordul elő, amikor már túl fáradt ahhoz, hogy elaludjon. Ilyenkor letesszük szépen csucsukálni, de ahelyett, hogy elaludna, öt perc után fent van és sír, mert fáradt…

Ha viszont nem nyűgös, rendkívül érdeklődő, most már minden érdekli a lakásban. Érdekes lesz, ha egyszer elindul, valószínűleg kő kövön nem marad, mert mindent muszáj megfognia, kézbe és szájba venni. Hirtelen a függöny, a labda, a kulcs, az óra és a számítógép jut eszembe, nem beszélve az összes ételről, amit anya és apa esznek. Tegnap például elszopogatta a narancsom végét, de bejön neki a kenyér, a chilis chips, minden.

Feltűnően jó viszonyt ápol Zsófi Nórával, a két vigyori, de annál semmi sem szórakoztatóbb számára, amikor anya táncol, akár vele, akár neki, ilyenkor kacag, visít, vigyorog, az egész gyereknevelés eddigi fénypontja, amikor Zsófi nevetni tanul.

Régi blogbejegyzések

Elkezdtem feltölteni WordPressre a cikkek után a blogomat is, 2003. novembernél járok. Ez sokkal nagyobb munka lesz, mint a cikkek voltak, mivel sokkal több blogot írtam, mint nyomtatásban megjelent cikket.

Eleinte naponta, naplószerűen írtam blogot, ami persze sokkal változatosabb volt, amíg nem dolgoztam. Ugyanakkor semmi szükség arra, hogy ez fent figyeljen az interneten, úgyhogy a jelentős részét skippeltem. A legérdekesebb  bejegyzés-sorozat a katonaság elkerüléséről szól, máig is emlékszem, hogy összefostam a bokám, amikor megkaptam a behívót egy szombathelyi laktanyába.

Az is foglalkoztatott mostanában, hogy bizonyos események időrendiségét egyszerűen képtelen voltam felidézni a múltból, hogy egymáshoz képest, illetve a naptár szerint pontosan mikor történtek. Úgyhogy el is kezdtem írni egy dokumentumot életem fontosabb eseményeinek dátumozására. A Nyúz-időszak így már rendben is van – ezt persze könnyű volt visszakeresni, de pl. sokat gondolkoztam azon, mióta nem járok kenuzni. 2003. szeptember 19., péntek, ezen a napon még biztosan eveztünk Yokóval egy Öböl-kört.

Ezt a könyvet pedig még mindig keresem.