Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a gyengénlátás mindig valamilyen egyéni szemészeti problémát jelent, így az informatikai segítség sem uniformizálható: óriási különbséget jelent, hogy az illető közelre vagy távolra nem lát jól, hogy zavarja az erős fény vagy éppen azt igényli, hiszen az egyes esetekben más és más típusú segítségre (esetünkben: beállításokra) van szükség.

Kellenek-e speciális szoftverek?

Minden operációs rendszer felhasználói felülete részletesen beállítható az egyéni igényeknek megfelelően. Beállíthatóak az egyéni színek, a betűk nagysága, sőt, az operációs rendszerek speciális kisegítő lehetőségeket is nyújtanak. Ilyen például a Windows 7 Nagyító szolgáltatása, amely akár 16-szoros nagyítást tesz lehetővé. Miért lenne szükség további speciális szoftverekre?

A még különlegesebb szolgáltatások miatt. A MAGic 11 képernyőnagyító szoftver például 32-szeres nagyításra képes. Az egyszeres és a kétszeres nagyítási szint között a Windows Nagyítóban három köztes szint létezik, a MAGic-ben kilenc. A Nagyító nem simítja el a kinagyított betűket, ezért pixelesek maradnak, a MAGic kisimítja őket. A Nagyító nem emeli ki az éppen fókuszban levő vezérlőelemet, például gombot vagy menüpontot, a MAGic, ha ez szükséges, akkor igen. A Nagyító minden szoftverrel ugyanúgy működik, a MAGic működése minden szoftverhez külön-külön testreszabható. Más beállítások alkalmazhatóak szövegszerkesztéshez, táblázatkezeléshez, levélíráshoz vagy böngészéshez.

További fontos különbség, hogy a képernyőnagyító szoftverek beszédszolgáltatásokat is nyújtanak a beépített beszédszintetizátorok segítségével. A MAGic és a ZoomText képernyőnagyító például tartalmazza ugyanazt a Profivox beszédszintetizátort, amelyet a vak felhasználók JAWS for Windows képernyő olvasója is. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy a felhasználó egy-egy hosszabb levél vagy újságcikk elolvasásával ne a látását terhelje, hanem egyszerűen végig tudja azt hallgatni. Továbbá a látás elvesztése sok esetben fokozatosan történik, így a beszédszintetizátor megismerése és használatba vétele átmenetet biztosít a képernyő olvasó programok megismeréséhez, amire az illetőnek a látása teljes el vesztése után lehet szüksége.

Oktatás

Amint a múlt hónapban szó volt róla, a vak embereket teljesen másként kell informatikára oktatni, mint azokat, akik látnak. A gyengénlátók oktatása kevésbé tér el a megszokottól, alapvetően ugyanúgy zajlik, mint egy látó csoport oktatása, néhány kiegészítéssel. Egyrészt érdemes pontosan tisztában lenni azzal, hogy a tanulók látása mennyire használható és terhelhető. Ismerni kell továbbá az operációs rendszer, és a képernyőnagyító programok speciális szolgáltatásait is, hogy a tanuló a számára optimális környezetben tudjon előrehaladni, illetve a beállításokat otthon vagy a munkahelyén is képes legyen reprodukálni.

Gyengénlátó diákok esetében hasznos segítséget nyújtanak a hordozható és forgatható videókamerák is, amelyek egyaránt segítenek az asztalon levő papíros dokumentum, illetve a táblára írt szöveg elolvasásában. Ezek monitorhoz vagy számítógéphez is csatlakoztathatóak, és megoldható az is, hogy a monitor képe ketté legyen osztva: alul a számítógép, felül a kamera által felvett kép látható (vagy fordítva).

Tananyagok

Mind a vak, mind a gyengénlátó tanulók számára általában az elektronikus tananyag a leginkább megfelelő. Vak tanulók számára hasznos lehet a Braille-írásos tananyag, gyengénlátók számára pedig a nagyobb betűkkel kinyomtatott síkírású, de mindegyik verzió szükségességére érdemes előzetesen rákérdezni.

Informatika-oktatásnál nincs nagy jelentősége, de a reál tantárgyak esetén fontos szerepe van az emberi felolvasásnak, a képletek ugyanis számítógéppel vagy Braille-ben nagyon nehezen értelmezhetőek, ilyenkor szinte kizárólag az emberi, vagyis az értelmezett fel olvasás jelent megoldást.

A vak felhasználók informatikai tananyaga más jellegű is kell legyen, csak a billentyűzet és a képernyőolvasó programok használatára alapozhat. Az egyetlen bárki számára elérhető, vakbarát ECDL tananyagot Herczeg Lajos, az “Informatika a látássérültekért Alapítvány” munkatársa írta, amely ingyenesen letölthető az alapítvány honlapjáról: www.infoalap.hu.

Bánásmód

A látássérült emberekkel való bánásmódról több internetes útmutató is szól, ilyen például a Fehér Bot Alapítvány által kiadott Segítség! című kiadvány, vagy a Vakok Szövetsége által kiadott “Hogyan segítsük a vak embert?” című útmutató. Mindkettő elérhető az interneten: www.feherbot.hu, illetve www.mvgyosz.hu. Az útmutatók részletesen, példákkal illusztrálva mutatják be, hogyan illik viselkedni az egyes élethelyzetekben, legyen az a találkozás, az utcai közlekedés vagy a tantermi szituációk. Ennél alaposabb ismeretek is szerezhetőek például a Pest megyében működő VGYKE érzékenyítő tanfolyamán (www.vgyke.com).

Az oktatás megkezdéséhez természetesen az oktatás helyszínét is akadálymentesíteni kell. Ez azonban a látássérült emberek vonatkozásában általában nem jelentős anyagi kiadás, elsősorban a fehér bottal nem észrevehető akadályokat kell eltávolítani, valamint egyes objektumok (lépcsők, ajtók stb.) vizuális megkülönböztetését kell megoldani élesen elkülönülő színű festéssel.

Intézményesített kapcsolatteremtés

Aki szeretne a látássérült emberek oktatásával és vizsgáztatásával foglalkozni, azoknak érdemes a fenti ismereteket ennél jobban elmélyíteni, és a fenti eszközökkel alaposabban is megismerkedni. A JAWS for Windows, a MAGic és a ZoomText szoftverek demo változatai, valamint a vakbarát ECDL tananyag ingyenesen letölthető az Informatika a látássérültekért Alapítvány honlapjáról (www.infoalap.hu).

Az intézményes kapcsolatteremtésben is egy lehetséges partner az alapítvány, érdemes azonban a helyi vakügyi szervezetekkel is felvenni a kapcsolatot. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének összesen 22 tagegyesülete van, minden megyében egy vagy kettő, az elérhetőségeik a szövetség honlapján meg találhatóak. Szintén érdemes megkeresni a látássérült emberek elemi rehabilitációs centrumait, ezek régiós szinten működnek az ország kilenc pontján. Elérhetőségeik a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Köz alapítvány honlapján (www.fszk.hu) a Rehabilitáció menüpont alatt találhatóak meg. Az épületek akadálymentesítéséhez a rehabilitációs szakmérnök szakemberek adhatnak segítséget, ők az illetékes minisztérium honlapján találhatóak meg (jelenleg: szmm.gov.hu).

Magyarországon hetvenezer látássérült ember él, és évente újabb 3–4 ezer ember veszíti el a látását. Számukra az informatika, a számítógép és az internet alapvető segédeszköz, az esélyegyenlőség biztosításának fontos eleme. E cikk szerzője az Informatika a látássérültekért Alapítvány munkatársa. Célunk, hogy az informatika minél nagyobb mértékben segítse a látássérültek életét, és ehhez az NJSZT-ben, illetve számos ECDL oktató- és vizsga központban fontos partnerre találtunk. Kapcsolódjon be Ön is a látás sérült emberek informatikai képzésébe, és segítse a digitális írástudás fejlesztését a körükben!

Szatmári Péter
Mi újság, 2010. július

Az átfordulást is gyakorolja, egyre többször fordul elő, hogy hason hagyjuk ott valahol, és háton találunk rá, a keresztbe fordulás pedig már meg sem kottyan neki.

Az is az önálló akarat jele, amikor a dédi hőc-hőc katonát játszott vele, és amikor abbahagyta, Zsófi magától ugrálni próbált, hogy még játékot, még, dédi, gyerünk. Vagy amikor valami nem tetszik neki, hangos hőőővel jelzi, például ha elvesszük tőle az ásványvizes üveg végét, merthogy azt nem szabad a szájába venni. Belenyugszik a döntésbe, de néha már jelzi, ha nem tetszik neki a dolog. A múlt héten pedig elkérte a nagymamától a fakanalat, és egy darabig ő keverte a palacsintatésztát, ami egyébként kitűnően sikerült.

Magasabb szintre fejlesztette a morgást, mély és kifejezetten durva hangot ad ki csak úgy szórakozásból, mondtuk is, hogy talán tévedés történt, kiskutyát kaptunk kisgyerek helyett a kórházban.

A Tüskevárban mondta Matula bácsi Tutajosról, hogy jól eszik és jól alszik, vagyis: fejlődik, ez Zsófira is igaz, bár az evésre kicsit kevésbé, időnként ott hagyja a harmadát-negyedét a szokásos adagjának. Az alvással viszont nincs gond, hála istennek a hajnali öt órás kelésről is mintha átállna fél hétre, ami sokkal jobb nekem a munkába induláshoz. Tehát eszik, alszik és növekszik is minden irányban, több mint hét kiló, nemsokára kinövi a babahordozót és a kis kádat is, és akkora hasa van, mint egy török basának.

Elkezdtek nőni a fogai, ahogy várható volt. Ha kanállal kocogtatjuk az ínyét, kocog, és ha Zsófi szélesen mosolyog, látni is, ahogy az ínye alatt megjelentek az első fogai.

Elképzelhető, hogy balkezes lesz, már amennyire ezt most látni lehet, érdekes lesz alkalmazkodni hozzá. De ha Angelina Jolie, Julia Roberts, Lady Gaga és Oprah Winfrey boldogult balkezesen, remélhetőleg Szatmári Zsófiának is sikerülni fog.

A fényképezőgépek közül főleg Trychydts gépét használjuk, mert vakuval elképesztően jó teljesítményt nyújt. Olyan is volt, hogy a tök sötét kisszobába mentünk be alvó kisbabát fényképezni, és az éles, kellemes fényeket mutató képen egyáltalán nem látszik, hogy ott eredetileg sötét lett volna. És nem is ébredt fel Zsófi a fényképezésre – ha mélyen alszik, Zsófi mellett ágyút lehet sütögetni, csak persze nincs kiírva sehová, hogy éppen mélyen alszik-e…

Április végén együttműködési megállapodást kötöttünk az NJSZT-vel a digitális írástudás terjesztésére a látássérült emberek körében. A szerződés aláírásának aktusát az NJSZT címlapra tette a saját, Mi újság című lapjában, vagyis életemben először címlapon szerepeltem egy abszolút elfogadható fotóval. Ezután azt gondoltam, ha már bekerült ez a vakügyi téma az újságba, érdemes lenne átvenni a vonatkozó ismeretek alapjait, ebből lett tehát a nyomtatásban megjelent cikk a júniusi számban (harmadik-negyedik oldal).

Mostanában kell majd megírnom a második részt a gyengénlátó felhasználókról. Egyéb szereplések is vannak, a jövő héten megyek Dabasra előadni, voltam Nagykanizsán szintén előadni, felkérésünk van még egy cikkre és a Neuroopthalmológia tankönyv frissítésére, publikáció-ügyben tehát igazán nincs okom panaszra.

A látássérült embereket orvosi, pedagógiai és egyéb szempontok alapján több csoportba sorolhatjuk. Számunkra az úgynevezett funkcionális megkülönböztetés a megfelelő, melynek lényege, hogy az illető a megmaradt látását tudja-e érdemben a számítógép képernyőjének olvasására használni. Ha igen, akkor gyengénlátó, ha nem, akkor vak felhasználónak tekintjük. A két csoport igényei lényegesen eltérőek. A kétrészes cikksorozat ezen első részében a vak felhasználókról lesz szó.

A Braille-írás (nem) ismerete

Mindenekelőtt érdemes leszámolni egy tévhittel, mely szerint a vak emberek írásbelisége a Braille-írás. Tény, hogy a Louis Braille által a XIX. században kifejlesztett írásrendszernek még ma is nagy jelentősége van a vak emberek életében. A vak gyerekek számára alapvető az írás és olvasás megtanulásához, a kiskori fogalomalkotáshoz, és később is nagy jelentősége van például az önálló olvasás lehetőségének biztosításában.

Jellemzőbb ugyanakkor, hogy a látás elvesztése valamilyen öregkori betegség miatt következik be – a Vakok Szövetsége 17 ezer tagjának több mint kétharmada 60 év feletti. Az idős emberek azonban már csak ritkán kívánják az újfajta írásbeliséget elsajátítani, az apró pontok kitapintása sem egyszerű. Ezért, illetve jelentős részben a számítógépek elterjedése miatt a Magyarországon élő vak embereknek mindössze 7%-a ismeri a Braille-írást! Érdekesség, hogy hasonló okok miatt ugyanez az arány pl. az Amerikai Egyesült Államokban sem magasabb, a Braille-írást ismerő látássérült emberek aránya ott is 10% alatti.

A számítógép használata vakon

A vak emberek a számítógép használata során egyáltalán nem használnak egeret, hiszen nem látnák, mire kattintanak rá. Ezért kizárólag a billentyűzet használatára támaszkodnak, és éppen ezért  érdemes tudni, hogy az összes elterjedt operációs rendszer (Windows XP és Windows 7, Mac OS X, vagy a Linuxban használt Gnome felhasználói felület) egyaránt használható kizárólag a billentyűzettel. Ehhez természetesen rengeteg billentyűparancs ismerete szükséges – a vak emberek oktatása nagyrészt billentyűparancsok megismertetését és gyakoroltatását jelenti. Természetesen vannak olyan, elsősorban webes felületek vagy asztali alkalmazások, amelyek használatához mindenképpen egér szükséges. Ezeket a vak felhasználók nem tudják elérni, ezeket akadálymentesíteni kell.

A képernyőolvasó szoftverek

A képernyőolvasó szoftverek a számítógép hangkártyáján és hangszóróján (vagy fejhallgatón) keresztül felolvassák mind a leütött billentyűk nevét, mind a képernyőn látható üzeneteket. Magyarországon a legelterjedtebb képernyőolvasó szoftver a JAWS for Windows.

Érdemes megkülönböztetni a képernyőolvasó szoftvert, amely kommunikál az operációs rendszerrel és speciális funkciókat biztosít, illetve a vele együttműködő beszédszintetizátort, amely a hangkártyán és hangszórón keresztül felolvassa a képernyőolvasó üzeneteit. A JAWS for Windows „magyar hangja” a BME TMIT-n fejlesztett Profivox beszédszintetizátor, de több más, magyar nyelvű beszédszintetizátor is ismert és elérhető.

Le kell számolni egy újabb tévhittel is, mely szerint a fogyatékos emberek bármely csoportja beszédfelismerő szoftvert használna: ma még egyáltalán nem létezik olyan, magyar beszédet felismerő szoftver, amely érdemben a számítógép vezérlésére lenne használható. A vak felhasználók hétköznapi QWERTY-billentyűzeteket használnak, amihez persze érdemes minél előbb megtanulniuk szó szerint vakon gépelni.

Képernyőolvasó szoftverek természetesen nem csak windowsos környezetben érhetőek el. A Mac OS X-nek alapvető része a VoiceOver képernyőolvasó szoftver, magyar nyelvű beszédszintetizátor azonban nem érhető el hozzá. Az Ubuntu Linux disztribúcióinak szintén része az Orca beszédszintetizátor, sőt kifejezetten vakbarát Ubuntu-klón operációs rendszer is létezik BeLin (Beszélő Linux) néven, az ezekben használt magyar nyelvű Espeak beszédszintetizátor minősége azonban jelenleg messze elmarad a Profivoxtól.

A mobiltelefonok vonatkozásában hazánkban leginkább a Symbian operációs rendszerhez kapható Talks&Zooms nevű képernyőolvasó (és képernyőnagyító) szoftver terjedt el, amelynek része az Eszter magyar hang is. Sokkal kevésbé terjedt el (Magyarországon), de ismert a Windows Mobile alá kifejlesztett MobileSpeak képernyőolvasó szoftver. Az Android operációs rendszerhez ingyenesen letölthető a vOICe szoftver, számtalan más, fogyatékosügyi segédszoftverrel együtt. Az iPhoneOS-nek pedig az OS X-hez hasonlóan része a VoiceOver képernyőolvasó szoftver, amely a nyáron megjelenő negyedik generációtól kezdve állítólag az említett Eszter hanggal együtt lesz kapható – tehát az iPhone-ok talán még az idén megszólalhatnak magyar nyelven is (ahogy az iPad készülékek is).

Oktatás

A vakos számítógép-használat tehát alapvetően háromféle speciális ismeretet igényel: a billentyűzet, a billentyűparancsok és a képernyőolvasó szoftverek speciális funkcióinak ismeretét. Hasznos a jó absztrakciós készség is, hiszen az operációs rendszer egyes felületeinek működését (mint az Asztal, a menü, az ablakok) egyáltalán nem könnyű megérteni vagy megértetni, ha valaki nem lát. A felsorolt szükséges ismeretekkel ma még elsősorban olyan oktatók rendelkeznek, akik szintén nem látnak, ugyanakkor több szervezet törekvése is, hogy a látó informatikaoktatók minél nagyobb része legyen felkészült a látássérült tanulók fogadására és oktatására is.

Az oktatást alapvetően kis csoportokban érdemes tartani, hogy az egyszerre beszélő számítógépek kevésbé zavarják a tanulókat, és az összes tanuló számára szükséges fejhallgató is.

Siketvak felhasználók

A Braille-írást a vak emberek nagy része egyáltalán nem ismeri, alapvető szerepe van viszont azoknak az életében, akik se nem látnak, se nem hallanak. Számukra a kommunikáció kizárólagos útja sokáig a kézjelek használata volt, és így is csak a személyes segítőikkel tudtak kommunikálni. A Braille-írás és olvasás, tehát a tapintás útján működtethető eszközök azonban ma már számukra is elérhetővé teszik az informatika vívmányait.

Esélyegyenlőség

Amint az látni lehet, az informatika vívmányai segítségével a vak emberek szinte ugyanúgy tudják használni a számítógépet és az internetet, mint a látó felhasználók. A számukra is könnyen elérhető írás, olvasás és kommunikáció történelmi fordulatot jelent: a vak emberek még soha korábban nem voltak ilyen jó helyzetben, soha nem álltak ennyire közel ahhoz, hogy a látó embertársaikkal egyenlő esélyeket élvezzenek.

Szatmári Péter
Mi újság, 2010. június

A hatodik évad kitűnő volt, méltó az első háromhoz, és sokkal jobb a negyedik-ötödiknél. Annak idején a Rém rendes családban és a Jóbarátokban is voltak olyan epizódok, amelyekben azt mutatták be, mi történt volna, ha Peggy nem Al Bundyval jön össze, vagy ha Joey sikeres színész lett volna. Egy-egy epizódot szántak a téma kifejtésére – a Lostban viszont egy egész évadot, amivel zseniálisan feloldották a korábbi évadok konzisztencia-problémáját. Írtam, hogy kezdett már szétesni az egész, a szereplők motivációi, az időutazások, minden, a hatodik évad viszont azzal kezdődik, hogy mi lett volna, ha az Oceanic 815-ös repülőgép le sem zuhan. Más kérdés, hogy a le nem zuhant repülőn ülve hogyan lett a csalóból rendőr, a házaspárból csupán szeretők, nem beszélve a Szigeten még meglevő koporsóról, de a Lost esetében ilyesmin kár töprengeni, már csak azért is, mert az elmesélt alternatív történetek fantasztikusan jók.

Közben pedig a Szigeten végre mindenki egy időbe kerül, és szépen végighalad a történet a végkifejletig. Sajnos a végkifejlet egy óriási baromság, nem hiszem el, hogy hat évadnyi felépítés után nem tudtak valami színvonalas konfliktust kitalálni a jó és a rossz, netán a jó és a jó között. Bár a Jacob és Smokey előtörténetét, tehát a tulajdonképpeni alapkonfliktust bemutató 6×15-ből már sejteni lehetett, hogy valami sületlenség miatt harcolnak ennyire, az utolsó dupla részben még rá lehetett volna mutatni a dolog értelmére. De nem, sőt, az alternatív vonal végét is elbénázták, a fene sem érti, hogy miután felépítenek egy ilyen minőségű történetet, miért pont a végét rontják el.

Mindegy, majdnem hat teljes évadon keresztül kitűnően szórakoztunk, mindenkinek ajánlom a Lostot, aki belekóstolna a sorozat-függőségbe, és aki csak most kezdené el, élvezhetné azt az előnyt is, hogy nem kell hónapokat várnia az egyes évadok között.

Azt viszont szilárdan elhatároztam, hogy új fényképezőgépet veszünk. Történt, hogy az első babaúszáson a korábbi fényképezőgépünkkel szinte egyetlen értékelhető fotót sem tudtam készíteni. Márpedig ha mondjuk rólam csak félévente készül egy-egy jó kép, akkor sincs semmi, ugyanúgy nézek ki, mint tavaly, Zsófi viszont iszonyú tempóban változik, ő csak most kisbaba, most kell jó képeket készíteni róla.

Érdekes módon Trychydts, majd Gergő is azonnal átadott egy-egy jó minőségű fényképezőgépet, hogy néhány hétig kipróbálhassuk őket. Fuji Finepix S5100 és S5500, ha valakit érdekel, melyek közül az utóbbi jobb, ugyanakkor előbbi ingyenesen lehet nálunk, míg a másikat Gergő a reális áráért adná el (tudományos alapon: megnéztük, mennyi lenne a Vaterán).

Úgyhogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, jobb-e annyival a nagy fényképezőgép, és ennek örömére szorgalmasan fotózunk is mindkettővel. A válasz valószínűleg: nem, mert a kis gép nagyon jól szerepelt az alapítvány IT Klubjában és az uszodában is (lásd a fenti képen). A nagyobbikkal viszont, bár ez nem perdöntő, a hétvégén csináltam egy gyakorlatilag tökéletes fotót Zsófiról. Beillesztem ide ezt is, Zsófi hatodik hónapjáról pedig Noémi írt bővebben.

Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.

Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!

Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.

Négy és fél hónap után sajnos véget ért Noémi anyatejes korszaka. Néhányan hajlamosak emiatt neheztelő megjegyzéseket tenni, mások meg kioktatják őt arról, hogy ez a kereslet-kínálat viszony alapján működik, amíg kéri a gyerek, addig termelődnie kell – neked lehet… Én viszont egy percig sem aggódok emiatt, négy és fél hónap egyáltalán nem rossz arány, másoknak ennyi sem jut.

A kajálással ettől függetlenül volt némi problémánk, kb. másfél hétig nem evett Zsófi rendesen és nem is hízott ezalatt, de az elmúlt három napban már visszatért az étvágya, tegnap például műsoron kívül beküldött 130 gramm reszelt répát és reszelt almát.

A másik, amin csak hümmögni szoktam, hogy micsoda szerencsénk van Zsófival, hogy átalussza az éjszakát. Tény, hogy minden este fél kilenckor letesszük, és minden reggel öt óra felé kel (az óraállításnál reméltem, hogy ő is átáll hat órára, de sajnos nem). Ez tehát óriási szerencse – a blogom olvasóinak viszont exkluzíve elmesélem, hogy Noémi a terhessége alatt kivétel nélkül minden este kilenckor lefeküdt aludni és hatkor felkelt, és nem csak a gyerek miatt, hanem mert mi így élünk. Úgyhogy én azért nem vagyok egészen biztos abban, hogy csak a szerencse miatt vette át Zsófi ugyanezt a napirendet…

Járunk továbbra is úszni, harmadik alkalommal már én úsztam Zsófival. Az uszoda előterében volt egy tájékoztató, mely szerint a babának az úszás egészséges, tüdő, mozgáskészség, izmok, ízületek. Továbbá a közös úszás segít fejleszteni a szülő és a baba kapcsolatát, a bizalom kiépítését, a közös élmény közelebb hoz egymáshoz – én ezt csak megerősíteni tudom. Eddig is törődtem én Zsófival minden területen, de hogy egy óráig intenzíven egymásra figyeljünk és mindenféle kalandot éljünk át, ez egy meghatározó újdonság volt kettőnk kapcsolatában.

Zsófi aktuális szokásai: lassan leszokik a púzásról, amit a szájával csinált, mármint a szájával is, most éppen a morgás van műsoron, amit rendszeresen csinál akkor is, ha éppen nem mérges (így persze nehezebb is megmondani, hogy éppen nyűgös vagy csak szórakozik). Tartott a héten két óriási hisztit is, ez olyankor fordul elő, amikor már túl fáradt ahhoz, hogy elaludjon. Ilyenkor letesszük szépen csucsukálni, de ahelyett, hogy elaludna, öt perc után fent van és sír, mert fáradt…

Ha viszont nem nyűgös, rendkívül érdeklődő, most már minden érdekli a lakásban. Érdekes lesz, ha egyszer elindul, valószínűleg kő kövön nem marad, mert mindent muszáj megfognia, kézbe és szájba venni. Hirtelen a függöny, a labda, a kulcs, az óra és a számítógép jut eszembe, nem beszélve az összes ételről, amit anya és apa esznek. Tegnap például elszopogatta a narancsom végét, de bejön neki a kenyér, a chilis chips, minden.

Feltűnően jó viszonyt ápol Zsófi Nórával, a két vigyori, de annál semmi sem szórakoztatóbb számára, amikor anya táncol, akár vele, akár neki, ilyenkor kacag, visít, vigyorog, az egész gyereknevelés eddigi fénypontja, amikor Zsófi nevetni tanul.

Eleinte naponta, naplószerűen írtam blogot, ami persze sokkal változatosabb volt, amíg nem dolgoztam. Ugyanakkor semmi szükség arra, hogy ez fent figyeljen az interneten, úgyhogy a jelentős részét skippeltem. A legérdekesebb  bejegyzés-sorozat a katonaság elkerüléséről szól, máig is emlékszem, hogy összefostam a bokám, amikor megkaptam a behívót egy szombathelyi laktanyába.

Az is foglalkoztatott mostanában, hogy bizonyos események időrendiségét egyszerűen képtelen voltam felidézni a múltból, hogy egymáshoz képest, illetve a naptár szerint pontosan mikor történtek. Úgyhogy el is kezdtem írni egy dokumentumot életem fontosabb eseményeinek dátumozására. A Nyúz-időszak így már rendben is van – ezt persze könnyű volt visszakeresni, de pl. sokat gondolkoztam azon, mióta nem járok kenuzni. 2003. szeptember 19., péntek, ezen a napon még biztosan eveztünk Yokóval egy Öböl-kört.

Ezt a könyvet pedig még mindig keresem.